Képzelt beteg, avagy a hypochondriáról

Talán mindenki számára ismert többé-kevésbé a hypochondria kifejezés. Általában arra az emberre értik, aki a szokottnál jóval többet foglalkozik saját testével betegségek után kutatva, ill. aki egy meglévő - sokszor banális - betegség kapcsán hiszi azt, hogy állapota rendkívül súlyos. A közhiedelemmel ellentétben a hypochondriás ember valóban beteg, kimondottan szenved, figyelme középpontjában saját teste, ill. betegsége, betegségtudata áll. Emiatt komoly szorongás uralkodik el rajta. Minden egyes testi jelet, esetleg kisebb betegséget is valódi, súlyos betegségként él meg. A hypochondriás ember gyakran keresi fel orvosát különböző panaszokkal, mivel azt gondolja, úgy érzi, hogy beteg. Nemegyszer "kész diagnózisokkal" keresi fel orvosát, sőt ő javasolja a különböző vizsgálatokat. A legtöbb esetben persze semmi kóros szervi eltérés sem mutatkozik. Ilyenkor a beteg azt hiszi, sőt meg van győződve, hogy az orvos tévedett, esetleg nem szentelt kellő mértékű figyelmet rá, és már "rohan" is egy másik orvoshoz, aki általában ugyanarra jut mint kollégája. A hypochondria lényege tehát a tudati feldolgozás, minősítés zavara. Több betegségben lehet kimutatni hypochondriás téveszméket, pl.: bizonyos depressziós állapotokban, és van olyan neurózis, amelynek kifejezetten ez a vezető tünete. Végezetül el kell mondani, hogy nem minden ember hypochondriás, aki aggódik, és komoly betegségtudata van, amikor beteg. A fő különbség, hogy a hypochondriás állandóan ebben él, élete átrendeződik, és gondolatainak közép-pontjában saját teste, betegsége áll. Nagyon fontos, hogy ezt a lelki szenvedést lehet kezelni, csak fel kell ismernie az orvosnak, hogy erről van szó, nem pedig azt mondani, hogy "magának semmi baja, nyugodjon meg" és ehhez hasonlókat, mert az csak olaj a tűzre.

Fábián Gábor