Talán az olvasók közül is sokan látták néhány évvel ezelőtt azt a megindító filmet, melyben a szülők kétségbeesetten próbálnak segíteni gyermekükön, aki egy öröklött idegrendszeri betegségben szenvedett. A film címe Lorenzo olaja volt. Mi is az a szörnyű betegség?
Az idegszövet, hogy normálisan el tudja látni feladatát, értem itt az információáramlást, egy bizonyos ún. myelinhüvelynek kell borítania az idegsejtek nyúlványait. Ha ez a myelinhüvely az idő előrehaladtával folyamatosan sérül, károsodik, akkor az igen jelentős idegrendszeri, és mozgásszervi tünetekkel jár, hisz az információ szállítása, feldolgozása súlyos zavart szenved.
A filmben szereplő kisgyermek betegségének a neve: adrenoleukodys-trophia, mely betegség X chromosomához kötött, és recesszíven öröklődik ( ez azt jelenti, hogy csak a fiúk betegszenek meg, a nők csak hordozzák a betegséget). Négy formában jelenhet meg. Egyesek érintik mind az idegrendszert, mind a mellékvesét, és van olyan formája is ahol az idegrendszer megkímélt marad.
A kórfolyamat lényege, hogy a nagyon hosszú láncú zsírsavak a központi idegrendszerben és a mellékvesében felhalmozódnak, mely folyamatot gyullad-ásos elváltozások is kísérik.
Kezdetben kb. 5-10 éves korban a fiúgyermek addigi zavartalan fejlődése megváltozik, különböző idegrendszeri- és viselkedészavarok jelentkeznek. Jellemzően fellép a látás- és hallásromlás, romlik a gyermek iskolai teljesítménye. A gyermek fokozatosan elveszti szellemi képességeit, elbutul, minde-mellett görcsök léphetnek fel nála. A kezdeti tünetek fellépte után sajnos igen hamar meghalnak az ilyen betegségben szenvedő gyermekek. Különböző gyógyszerekkel pl.: Lorenzo olaja (egy olyan készítmény, mely meggátolja ezen anyagok további felhalmozódását) esetleg lassítani lehet a kórfolyamatot, de megállítani, visszafordítani sajnos nem lehet.
Az diagnózis a klinikai tünetek meglétén és a vérben az említett zsírsavak emelkedett voltának bizonyításán alapul.

Fábián Gábor

Talán mindenki számára ismert többé-kevésbé a hypochondria kifejezés. Általában arra az emberre értik, aki a szokottnál jóval többet foglalkozik saját testével betegségek után kutatva, ill. aki egy meglévő - sokszor banális - betegség kapcsán hiszi azt, hogy állapota rendkívül súlyos.
A közhiedelemmel ellentétben a hypochondriás ember valóban beteg, kimondottan szenved, figyelme középpontjában saját teste, ill. betegsége, betegségtudata áll. Emiatt komoly szorongás uralkodik el rajta. Minden egyes testi jelet, esetleg kisebb betegséget is valódi, súlyos betegségként él meg.
A hypochondriás ember gyakran keresi fel orvosát különböző panaszokkal, mivel azt gondolja, úgy érzi, hogy beteg. Nemegyszer "kész diagnózisokkal" keresi fel orvosát, sőt ő javasolja a különböző vizsgálatokat. A legtöbb esetben persze semmi kóros szervi eltérés sem mutatkozik. Ilyenkor a beteg azt hiszi, sőt meg van győződve, hogy az orvos tévedett, esetleg nem szentelt kellő mértékű figyelmet rá, és már "rohan" is egy másik orvoshoz, aki általában ugyanarra jut mint kollégája.
A hypochondria lényege tehát a tudati feldolgozás, minősítés zavara. Több betegségben lehet kimutatni hypochondriás téveszméket, pl.: bizonyos depressziós állapotokban, és van olyan neurózis, amelynek kifejezetten ez a vezető tünete.
Végezetül el kell mondani, hogy nem minden ember hypochondriás, aki aggódik, és komoly betegségtudata van, amikor beteg. A fő különbség, hogy a hypochondriás állandóan ebben él, élete átrendeződik, és gondolatainak közép-pontjában saját teste, betegsége áll. Nagyon fontos, hogy ezt a lelki szenvedést lehet kezelni, csak fel kell ismernie az orvosnak, hogy erről van szó, nem pedig azt mondani, hogy "magának semmi baja, nyugodjon meg" és ehhez hasonlókat, mert az csak olaj a tűzre.

Fábián Gábor

Sokunkkal megesett már, hogy valamiért felidegesítette magát, bosszankodott, és úgy érezte, most nagyon felment a pumpa. Ilyenkor vérnyomásunk felszökhet a normálist meghaladó értékre. Ez tulajdonképpen a stresszhelyzetre, feszültségre bekövetkező válaszreakció szervezetünk részéről. Ebben az esetben még nem beszélünk magas-vérnyomás betegségről, hisz ez eseti jellegű vérnyomáskiugrás. Azonban, ha ez sűrűn, rendszeresen megismétlődik, akkor bekövet-kezhet, hogy vérnyomásunk magasabb értéken rögzül, fixálódik, és akkor is e magasabb érték körül lesz mérhető, ha nem is vagyunk feszültek. Ez az egyik módja a számtalan lehetőség közül, hogy a magasvérnyomás betegség kialakuljon.
Nézzük meg, mit is mérünk a vérnyomásmérések alkalmával. A vérnyomás megállapításánál két értéket veszünk számításba. Az első érték az ún. systolés érték. Ez a szívkamra összehúzódása során mért legmagasabb érték, a második a diastolés érték, amely az aorta (főverőér) összehúzódásának végén lévő legalacsonyabb érték. Ezeket higanymilliméterben(Hgmm) mérjük. Az, hogy valakinek milyen a vérnyomása, tulajdonképpen több méréssel határozható meg. Egy mérés nem mérés. Ha a vérnyomás érték 140/90 Hgmm alatt van, akkor normál vérnyomásról beszélhetünk. Ha 140/90 Hgmm és 160/95 Hgmm között van, akkor ún. határérték-hypertóniáról beszélünk. 160/95 Hgmm felett pedig egyértelműen magas a vérnyomás. A magas vérnyomás nem egyenlő a magasvérnyomás betegséggel. Akkor beszélünk betegségről, ha minimum 3 mérés során is magasabb értékeket találunk. A magasvérnyomás betegséget két fő csoportra lehet osztani: elsődleges magasvérnyomás betegség, amikor is nem tudjuk megállapítani, mi húzódik meg a háttérben, és a másodlagos: magas vérnyomással is járó szervi elváltozások. Ebben az esetben kimutatható valamely szerv megbetegedése, mely emelkedett vérnyomásértékekkel jár.
Szentendre lakossága nem mutat eltérést a betegség országos eloszlását tekintve. Itt is a magasvérnyomás betegségben szenvedők közt 80-90% az elsődlegesen kialakult, míg 10% csupán a másodlagosan kialakult hypertonia betegség. Sajnos a hypertonia betegség lappangón meghúzódik, alattomosan halad előre, és okoz galibát. Számos olyan tényező merült fel, amely hajlamosít ezen betegségre, ilyenek pl.: veleszületett adottságok, elhízás, alkoholizálás, tartós stressz, sok só fogyasztása. A betegség jól kezelhető, így a szövődmények előfordulása mérsékelhető. A szövődmények a következők lehetnek: szívkoszorúér betegségek (infarktus), szívelég-telenség, veseelégtelenség, agyvérzés, retinabetegségek, amelyek súlyos látászavarral járnak.
Az orvosi vizsgálatok során kötelező a vérnyomást megmérni, így felismerhető és kezelhető ez a népbetegség.

Fábián Gábor

Bizonyára mindannyiunkkal megesett már, hogy belázasodott, fájt és ment a hasa, rossz közérzete volt. Számos oka lehet az ilyen megbetegedésnek, többek-közt valamilyen fertőzés (vírus, baktérium, féreg), stb. Van azonban egy olyan csoportja a hasmenésekkel (is) járó bélgyulladásoknak, melyet idült gyulladásos bélbetegségek összefoglaló néven ismerünk. Ezen betegségek sajnos elhúzódó jellegűek, hol múlófélben vannak, hol kiújulnak, és kínozzák az embert, általános leromláshoz vezethetnek. 2 fő betegség tartozik ide: a Crohn-betegség és a fekély-képződéssel járó colitis ulcerosa.
A Crohn-betegség és a colitis ulcerosa számos hasonlatosságot mutat, de van jó néhány eltérő vonásuk is. Közös vonás, hogy a háttérben valójában kimutatható ok-okozati összefüggés nincs (bár az újabb kutatások időről-időre összefüggésbe hozzák esetleges fertőző ágens(ekk)el), és hogy javulások visszaesések váltakozva jelennek meg. A Crohn-betegség kezdetben hőemelkedéssel, rossz közérzettel, jobb alhasi fájdalommal, fogyással, hasmenéssel, étvágytalansággal jelentkezhet. Gyakran mutatja heveny vakbélgyulladás (appendicitis) vagy heveny bélelzáródás képét. Megjelenését tekintve leggyakrabban 14-24 év között jelentkezik, az egész bélhuzamon át megjelenhet, mégis leggyakrabban a csípőbél vége és a vastagbél kezdeti szakasz érintett. Jellegzetesen szegmentálisan mutatkozik (ép szakaszokat felváltja a gyulladt szakasz, ezek egymás mellett helyezkednek el) az egész falra kiterjedő gyulladás, mely során összenövések keletkezhetnek, sőt sipolyok megjelenése is igen jellemző erre a kórképre. Emellett társulhat a betegséghez pl.: izületi gyulladás. A colitis ulcerosa leggyakrabban 15-30 év és 50-70 év közt jelenik meg. Kezdetben véres, véres-nyákos hasmenéses epizódokkal kezdődhet, melyet alhasi görcsök kísérhetnek. De megjelenhet hirtelen magas lázzal, hashártyagyulladás képével is. A betegség a vastagbélre korlátozódik. Jellemző, hogy a betegnek napi 10 vagy több alkalommal kínzó fájdalmak közepette kell székletet ürítenie. Jellegzetes a fekélyekkel borított vastagbélnyálkahártya. Ehhez a betegséghez is társulhat izületi gyulladás. Fontos kiemelni, hogy colitis ulcerosa esetén megnő a vastagbélrák kockázata, emiatt rendszeresen vizsgálni kell a beteget.
Kezelés: Mindkét betegség kezelése részint konzervatív (gyógyszeres), részint sebészi (pl. tályogok, bélelzáródás, kitágult toxikus vastagbél stb. esetén. A kezelések során a betegek életminősége javul, közérzetük normalizálódik, de sajnos a visszaeséseket megakadályozni nem igazán lehet, legfeljebb a tünetmentes időszakot megnyújtani.
Tehát általánosságban elmondható, hogy a hasmenéses állapotokért számos tényező lehet felelős, azonban mindig körültekintőnek kell lennie az orvosnak, figyelembe véve ezen kórképcsoportot is.

Fábián Gábor

Talán kevesekkel fordult elő, hogy egy vidám társaságban, felhőtlen szórakozás kellős közepén összeesik, mély alvásba zuhan, és mikor felébresztik a többiek, akik mit sem értenek az egészből, bénultan fekszik hosszúnak tűnő perceken át, majd nagy nehezen teljesen rendeződik állapota. Elég ijesztőnek hangzik, igaz?
Mindenekelőtt ismerjünk meg néhány dolgot az alvásról. Sajnos, a mai napig sem értjük teljesen, mi is az élettani szerepe, de egyre közelebb jutunk hozzá.
Az alvás ciklusokra bontható. Egy ilyen ciklus kb. 90 percig tart, melyben négy stádiumot és egy REM (gyors szemmozgások fázisa) szakaszt lehet elkülöníteni. Az első stádium a szendergés stádiuma, eközben az izmok tónusa csökken. A második a felszínes alvás stádiuma. A harmadik a közepesen mély alvásé. Végül, a negyedik stádium a mély alvást jelenti, az izmok még jobban elernyednek. Ezt követi a REM fázis (angol rövidítés: rapid eye movement), vagyis a gyors szemmozgások fázisa. A nevét arról kapta, hogy ez idő alatt, jellegzetes oldalirányú, gyors szemmozgásokat lehet detektálni. Amiért még érdekes ez a fázis, hogy ilyenkor jelennek meg az álomképek, sőt különböző vegetatív reakciók (vérnyomás emelkedés, erekció, légzésfrekvencia fokozódása) is tarkítják a képet. A normál alvás 5-6 ilyen ciklusból áll, melyek tartama az alvás folyamán egyre rövidül. Ez tehát a normál alvás szerkezete.
Orvosi szempontból az alvászavar lehet objektív és szubjektív. Az előző lehet az elalvási idő zavara, lehet az átalvási idő zavara, és lehet az ébredés zavara. Míg a szubjektív alvászavar összetettebb. Ide tartozik a rémálmoktól kezdve a "rosszul alvás", a "kevés alvás", stb. esetei.
Számos pszichiátriai betegségben is megtalálhatóak az alvás zavarai. Közismert, hogy a depressziósok (itt a primer depressziót értem) alvászavarok-kal kűzdenek, nem tudnak aludni. Meg kell említeni, hogy alvászavarok jelentkezhetnek szervi elváltozások következményeként is.
Most pedig térjünk rá a narcolepsia nevezetű alvászavarra. A narcolepsia genetikusan meghatározott eltérés, mely alvásrohamokkal jár. Jellemző, hogy érzelmi hatás következtében hirtelen izomtónus vesztés következik be, és az illető rohamszerűen álomba zuhan. Ez néhány percig tart, majd lassanként magához tér. Már ébren van, amikor még bénultak izmai, meg sem tud moccanni. Ez eléggé félelmetes, de nem tart sokáig, hamarosan teljesen visszanyeri erejét.
Később állatoknál is felfedezték ezt a betegséget. Olyan kutyákon vették észre, amelyek eléggé belterjesen szaporodtak (ez mutat rá a genetikus eredetre). A jelenség, amelyet megfigyeltek a következő volt. A kutyust kivitték egy számára ismeretlen mezőre, és ott finom falatokkal kínálták, erre a kutyus hirtelen összeesett, és egy ideig szinte ébreszthetetlen volt. Majd szép lassan magához tért.
Ezenkívül még számos alvászavar ismeretes pl.: alvajárás, alvás közbeni beszéd, rémálom (lidércnyomás), stb.
Általában elmondható, hogy az alvászavarok kezelése a kiváltó, fenntartó okokra kell, hogy irányuljon. Csak végső esetben fordulunk a gyógyszerekhez.

Fábián Gábor

Amint megtudjuk, hogy egészségünket csak műtétes gyógykezeléssel nyer-hetjük vissza, elfog bennünket a szorongás. Félünk a betegségtől, annak követ-kezményeitől, magától a műtéttől, a fájdalomtól, attól, hogy meggyógyulunk-e vagy sem és nem utolsó sorban az altatástól. Mi lesz, ha nem ébredek fel többet? Mi lesz velem, ha felébredek műtét alatt? Vajon mi történhet velem műtét után, míg öntudatlan leszek? Ezek a kérdések mindenkiben megfogalmazódnak, és aggodalmat váltanak ki.
Nézzük át, hogy mi történik műtét előtt, alatt és után! Tekintsük át, hogyan gondoskodik az együttműködő orvoscsapat a beteg biztonságáról, gyógyulá-sáról, felépüléséről!
Minden műtétes beavatkozást számos vizsgálat előz meg, amelyek több irányú állapotfelmérést céloznak meg. Ilyenek: a betegség pontos diagnosz-tizálása, a várható kimenetelének felmérése, a beavatkozás részletes megterve-zése, a beteg testi-lelki állapotának felmérése, kísérőbetegségeinek megállapí-tása, a lehetséges szövődmények valószínűsítése (hogy a későbbiekben ezt szem előtt tartva a komplikációk előfordulását lehetőleg elkerüljék, ill. ha fellépnek, azt mihamarabb kezeljék). A műtét előtt ezeket a diagnosztikus és prognosztikus vizsgálatokat a sebész, a belgyógyász, a radiológus, a labororvos és az altatóorvos együttesen végzik. Miután ezek megtörténtek, megkezdődik a beteg műtétre való testi-lelki felkészítése. A felkészítés magában foglalja a beteg megnyugtatását (gyógyszeresen és beszélgetéssel), bizalmának elnyerését, bíztatását, a kísérőbetegségeinek kezelését (hogy a műtéti kockázatot a minimálisra csökkentsék), és a műtét jellegétől függően egyéb speciális eljárásokat (pl.: a bélrendszer átmosása). Azután beszállítják a beteget a műtőbe. Itt várakozik, amíg a műtő személyzete előkészíti a műtőt a beavatkozáshoz. Ilyenkor még a sebész beszélgethet vele, hogy tovább nyugtassa, bíztassa. A műtőbe kerülve az altatóorvos veszi kezelésbe a beteget, nyugtatja őt, ill. elmagyarázza neki, hogy most mi fog vele történni. Elmondja, hogy elaltatják, és hogy teljesen fájdalommentesen történik a műtét, miközben mindvégig vigyázzák őt, és hogy aggodalomra semmi ok. Az altatás módjától függően először egy kis bódító injekciót kap, majd ha elaludt, akkor egy ún. izomrelaxánst adnak neki, hogy az izmai ellazuljanak, elősegítve az operációt. Majd pedig további altatószereket kap. A lélegeztetéshez esetleg egy csövet dugnak a gégéjén át a légcsövébe, hogy biztonságosabban tudják lélegeztetni őt. A műtét alatt mindvégig szorosan nyomon követik a beteg életműködéseit, hogy bármi eltérés esetén be tudjanak avatkozni. A műtét vége felé egyre kevesebb altatószert kap a beteg, és ahogy vége a műtétnek, az izomellazító szer hatását felfüggesztik, és így visszanyeri szép lassan az erejét. A műtét a sebész részéről a seb gondos ellátásával és különböző váladék-elvezető csövek behelyezésével, ill. a seb bekötésével véget ér. Az altatóorvos még mindig a beteggel van, és gondoskodik róla, amíg teljesen magához nem tér. Amikor már magától képes lélegezni, tehát már nem szorul lélegeztetésre, akkor eltávolítják gégéjéből a csövet. Emiatt a cső miatt érezheti a beteg, hogy fáj a torka, és hogy rekedt egy kicsit. Ez csak átmeneti dolog, nem kell megijedni tőle. A teljes öntudatra ébredés még eltart egy darabig. Erre az átmeneti állapotra a betegek nem szoktak emlékezni. A műtét utáni napokban elkezdődik a lábadozás, és szép lassan felépül a beteg. Természetesen folyamatos ellátás és gondozás veszi őt körül. (Rendszeres sebellátás, átkötés, fájdalomcsillapítás)
Végül elmondhatjuk, hogy minél barátságosabb, emberközelibb az orvos-beteg kapcsolat, minél inkább meg tudja nyerni az orvos a betege bizalmát és minél jobban meg tudja őt nyugtatni, annál könnyebb lesz a betegnek megküzdeni a betegséggel, és annál könnyebb lesz meggyógyulnia is.

Fábián Gábor

Talán az alkoholra is igaz az a közhely, hogy kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben méreg. Az alkohol kis mértékű fogyasztása több kimutatás szerint képes a "jó" koleszterin (HDL) mennyiségét a vérben megemelni, ami kedvező az erek számára. A vörösbor maga-sabb vastartalma kedvező a vérképzésre.
Az alkoholfogyasztás mértéktelen volta, illetve ennek következményei ma Magyarorszá-gon sajnos a vezető halálokok között van. Hozzávetőlegesen minden tizedik ember alkohol problémával küzd. Azonban társadalmilag teljesen elfogadott a kulturált, mértéket tartó szeszesital fogyasztás, hiszen ez bizonyos mértékig kellemes, sőt a kiváló minőségű italok gasztronómiai élménnyel gazdagíthatják az embert. Számos alkalmat biztosítunk magunknak arra, hogy ezt ki is élvezhessük: legyen az társasági összejövetel, ajándékozás vagy ünnep. A kérdés az, hogy hol a határ, mikor jelent már betegséget az alkoholfogyasztás. Ennek megítélése nem is olyan egyszerű feladat. Mindenekelőtt tekintsünk át néhány fontos ismeretet az alkoholról.
A különböző szeszesitalok etil-alkohol tartalma változó: a sörök általában 3-6%-osak, a borok 9-16%, a vermut 15-20%, a likőrök 20-25%, a tömény italok 35-55%-ban tartalmaznak alkoholt. Ezen kívül az italok kis mennyiségben, de tartalmaznak ún. kozma olajokat (amilal-kohol, kapronsav), melyek befolyásolják az elfogyasztott ital részegítő hatását, ill. a másna-posság mértékét. Az alkohol mintegy 10%-a a gyomorból, a többi a vékonybélből szívódik fel. Ebből következik, hogy a gyomor teltsége, ill. ürülésének sebessége meghatározza a felszívódás ütemét. A gyomor tartalma viszont a felszívódás mennyiségét határozza meg. Ismeretes, hogy zsírokban, fehérjében gazdag étkezések alkalmával a felszívódó alkohol mennyisége csökken. A vér alkoholkoncentrációja a csúcsértéket 45-60 perc múlva éri el, az előbb elmondottaktól függően. Az alkohol 90%-a a májban bomlik le, 10%-a a vesén és tüdőn keresztül változatlan formában hagyja el a szervezetet. A máj alkoholbontó képessége kb. 0.15 ezrelék óránként, de ez függ az elfogyasztott mennyiségtől is. Az alkohol bomlása során előbb acetaldehid, majd ecetsav képződik, végül ez átalakul szén-dioxiddá és vízzé. Az acet-aldehid mérgező hatású.
Az alkohol közvetlen hatása egyrészt egyedi sajátságoktól - a máj állapota, enzimkészlete - ill. a vérkoncentráció mértékétől függ: először egy kellemes eufórikus hatás jelentkezik nyugalommal, gátlások oldódásával, majd beszédkésztetés, később a kritikai készség zavara és a koncentráció csökkenése figyelhető meg. Ez 0.3 ezrelék fölött észlelhető. 0.8-1.2 ezrelék már az ittasság fázisa, ekkor: a térlátás, egyensúly, helyérzékelés zavara kezd kibontakozni. 1.2-1.6 ezrelék táján enyhe részegség mutatkozik: elkent beszéd, gátlástalansággal, megnyúlt reakcióidővel, pontatlan érzékszervi észleléssel. A súlyos részegség 2.0 ezrelék környékén jelentkezik. Ekkor tompultság, depresszív hangulat jelentkezik. Az illető fokozatosan el-elalszik. Ezt követően tudatborulás, később zavartság, kóma alakulhat ki. Legvégül légzés-bénulásos halál állhat be.
Az alkohol rendszeres fogyasztása önmagában még nem alkoholizmus. Akkor minősül annak, ha a rendszeres alkoholfogyasztás testi, lelki és szociális tünetei kezdenek kibontakoz-ni. A még biztonságos ivás felső határa férfiaknál 21 egység/hét (1 egység=10ml alkohol = 1 pohár sör = 1dl bor = 3cl tömény ital), nőknél 14 egység/hét (a nők érzékenyebbek az alko-hollal szemben), amennyiben legalább két teljesen alkoholmentes nap is előfordul. A mérték-telen alkoholfogyasztás az egész szervezetet károsítja. Jellegzetes az alkoholbeteg vöröses arca, borvirágos orra, a tenyerei vörösesen elszíneződhetnek. A bőre száraz, rugalmatlan, ráncos. Koránál jóval idősebbnek tűnik. Fogazata elhanyagolt, lehelete kellemetlen, idült gyomor-bél-rendszeri zavarai vannak: étvágytalanság, fogyás, reggeli hányinger, hányás, gyomorfájdalom, táplálkozásbeli hiányosságok miatti betegségek léphetnek fel. Rendkívül fontos megemlíteni az alkohol okozta magzatkárosodást, a máj, hasnyálmirigy, szív- és ér-rendszeri, valamint az idegrendszeri elváltozásokat.
A máj elváltozása először a máj megnagyobbodásával jár (zsíros elfajulás), későbbiekben a máj zsugorodik (májcirrhosis), ekkor már visszafordíthatatlanul károsodott a szerv. Ebben a stádiumban a betegek nyelőcsövében már kitágult vénás hálózatot lehet találni, melyből nemegyszer halálos mérvű vérzés támadhat. Ez az egyik leggyakoribb halálok. Jellemző lehet még a beteg bőrének és szemének sárgás elszíneződése, ami szintén a máj károsodását mutatja. A beteg hasa megnőhet a hasüregében felszaporodott víz miatt. Ha a máj felmondja a szolgálatot, akkor jelentkezik a májkóma, amely szintén halálhoz vezethet. Ilyenkor a méreg-telenítési funkció elégtelen, és toxikus anyagok gyűlnek fel a szervezetben.
A hasnyálmirigy károsodására a súlyos fájdalommal kisért gyulladásos elváltozás utal.
A szívet szintén károsítja az alkohol, ami szívelégtelenséghez, ritmuszavarokhoz vezethet. Magasvérnyomás betegség szintén kialakulhat hosszas alkoholfogyasztás talaján.
Az idegrendszeri elváltozások a következőkben állnak: különböző érzészavarok a végtagokon, kézremegés, elbutulás. Jellegzetes az alkoholos állapotban vagy utána jelentkező görcsös állapot. Az egyik legrettegettebb tünetcsoport a delirium tremens. Ez tulajdonképpen az alkoholos állapotban, de gyakrabban 5-8 nappal az ivás abbahagyása után jelentkezik. Tudatzavarral, tömeges érzékcsalódásokkal (rovarok, fehér egerek vélt látása, érzése), kifeje-zett reszketéssel járó, akár halállal is végződő állapot.
Tudni kell, hogy az alkohol a méhlepényen keresztül bejut a magzatba, és károsítja őt. Alkoholt fogyasztó terhes nők gyermekei sorvadtak, szellemileg visszamaradottak lehetnek.
Fontos megemlíteni, hogy az alkoholizmus kérdése Magyarországon az egész társadalmat érintő probléma, amelynek megoldására csak egy több szinten kidolgozott és megvalósuló felvilágosító, megelőző, gondozó tevékenységgel van mód.

Fábián Gábor

A réz a szervezet számára bizonyos enzimműködések fenntartásában rendkívül fontos szerepet játszik. A réz anyagcsere zavarai súlyos következmé-nyekkel járnak: ezek jelentkezhetnek hiánytünetek formájában, vagy pedig a kórosan felszaporodott réz által okozott betegségként. Ez utóbbi közé tartozik a Wilson-kórként ismert rézanyagcserezavar.
Ez a betegség örökletes, a kóros gén a 13-as kromoszómán helyezkedik el. Számos mutációt írtak már le ezzel a génnel kapcsolatban, ami magyaráz-hatja a klinikai lefolyás széles spektrumát.
A betegség lényege, hogy sérül a réz epével történő kiválasztása és a vérben található fehérjéhez való kötődése (ez a fehérje a cöruloplazmin). Ennek következménye, hogy a réz a szervezetben kóros mértékben felhalmozódik, és ezzel számos szervet károsít. Ilyenek: máj, központi idegrendszer, vese. A más károsodása végső soron a máj zsugorodását jelenti (májcirrhosis). Jellegzetes a szem szaruhártyájában történő lerakódás következtében kialakuló ún. Kayser-Fleischer-gyűrű, ez arany vagy zöldes színű jelenség.
A betegek egyharmadában 3-5 évesen jelentkezik a májbetegség, a második harmadában 8 év körül jelennek meg a idegrendszeri tünetek, a harmadik harmadában a máj és idegrendszeri tünetek keverten fordulnak elő.
A központi idegrendszert érintő forma jellegzetesen az arc- és gégeizmok működési zavarával jár, mely a beszéd zavarát vonja maga után, és nyelészavart is okoz. A betegség lefolyása általában lassú, de előfordulhat heveny megjele-néssel is.
A diagnózis általában a májeltérések észlelése, esetleg ismeretlen eredetűnek vélt vérbomlás (haemolysis), személyiségváltozás, iskolai teljesítményromlás, izületi fájdalmak, hasnyálmirigygyulladás az, ami a figyelmet erre a betegségre terelheti. Ezt természetesen laboratóriumi eszközökkel is alá kell támasztani. Ilyen eltérések: alacsony cöruloplazmin koncentráció, emelkedett rézürítés a vizelettel. Emellett a máj rézkoncentrációja a 300 g/g nedves szöveti koncentrációt meghaladja.
A betegség kezelhető: a választandó terápia lehet gyógyszeres vagy a máj átültetése. A gyógyszeres kezelés a réz komplexben történő megkötését hivatott szolgálni. Ilyen pl.: a d-penicillamin, ha ez nem válik be, akkor trientin vagy cink jön szóba. A kezelés hatékonyságának mutatója a vizelet rézürítésének a csökkenése.
Kiemelendő, hogy a tünetmentes testvérek kivizsgálása kötelező, hiszen az időben megkezdett kezeléssel a tünetek megjelenése megelőzhető.

Fábián Gábor

A visszeresség problémája nem csak az alsó végtagokat érintheti, hanem tulajdonképpen minden olyan területet a szervezetben, ahol a vénás pangás (a vénás vér elfolyási nehe-zítettsége a szív felé) hosszabb ideje fennáll. A visszeres betegség kialakulásához több ténye-ző is hozzájárulhat. Ilyenek a veleszületett hajlam, anatómiai okok, egyéb társuló beteg-ség(ek) jelenléte. Visszeres betegség a jól ismert alsó végtagi visszeresség, az aranyér beteg-ség, a nyelőcső visszeresség - ez ma Magyarországon a magas alkoholfogyasztás követ-keztében kialakuló májzsugorodás egyik fontos, akár halálhoz vezető következménye - és nem utolsó sorban a herevisszeresség.
Hogy megértsük a herevisszeresség problémáját és annak következményét, tekintsünk át néhány élettani-anatómiai tényt.
A here optimális működésének alapfeltétele - többek közt - a megfelelő hőmérséklet, a-mely 2°C-al alacsonyabb a testhőmérsékletnél. A herezacskóban a here így valamivel távo-labb van a test melegebb részeitől. Ugyanakkor, ha alacsonyabb hőmérsékletű közeg éri a he-rét, az felhúzódik a test melegebb részeihez a herezacskó zsugorodása révén. A másik rend-kívül fontos feltétel az optimális vérátáramlás, megfelelő oxigén- és tápanyag-ellátottság. Ez csak kielégítő helyi vérkeringés révén valósulhat meg.
A herevisszeresség kialakulásában szerepet játszhat a vénafalak gyengesége, illetve a vénabillentyűk elégtelen működése veleszületett okok miatt; tartós székrekedéses epizódok, illetve az az anatómiai tény, hogy a bal oldali herevisszér majdnem merőlegesen ömlik bele egy nagyobb visszérbe, amely ezáltal elfolyási akadályt képezhet. És sajnos daganatos meg-betegedések révén is kialakulhat herevisszeresség.
A betegség úgy vezethet meddőséghez, hogy a herét egy kitágult, nagyobb térfogatú vénás hálózat veszi körül, amelyben a pangó vér egyrészt emeli a helyi hőmérsékletet, másrészt a pangás csökkent oxigénellátottságot jelent. Mindezek a spermiumképződés károsodásához ve-zethetnek.
A betegség leginkább magas, sovány férfiakban jelentkezik, elsősorban a bal oldalon. Ha jobb oldalon jelentkezik, az sajnos felvetheti a vesetumor gyanúját. Álló helyzetben a herezacskóban gilisztaszerűen tapintható a kitágult vénás hálózat, melyet esetleg húzó jellegű fájdalom kísérhet. Fekvő helyzetben a kitágult visszerek kiürülhetnek, megkisebbedhetnek. Ezen tünetek jelentkezésekor érdemes felkeresni urológus szakorvost, hiszen a betegség gyó-gyítható. A terápia vagy műtéti: a visszeres fonat lekötése, kiirtása; vagy a kitágult vénák eltö-meszelése (embolisatioja), esetleg steril gyulladással elért elzárása (sclerotizálása).

Fábián Gábor
VI. éves szigorló

A legtöbb ember, ha meghallja a sárgaság szót, bizonyára valamiféle májbetegség jut az eszébe. Azonban a sárgaság tünete több más szerv betegségében is megjelenhet.
A sárga színt egy a vérben kórosan felhalmozódó anyagcseretermék okozza. A vörös-vértestek lebomlása során bilirubin keletkezik, amelyet a májsejtek felvesznek a vérből, és azt epefestékké alakítva kiválasztják az epeutakba, ahonnan az epehólyagba jut. Az emésztés során az epehólyagból epe ürül segítve a zsírok emésztését, felszívódását. Az epefestékek a vastagbélben található természetes baktériumflóra hatására átalakulnak, és egy részük visszaszívódik a vérbe. Ezt az anyagot urobilinogénnek hívjuk, mivel a vizeletben normál esetben is megtalálható nyomokban. Az epefestékek bélből fel nem szívódó részét szterkobili-nogénnek hívjuk, ebből szterkobilin lesz, ez adja a széklet természetes színét. A vérbe visszaszívódó urobilinogént a máj ismét felveszi, és átalakítja epefestékké, melyet kiválaszt az epeutakba újfent. Így bezárult a kör, a szervezet ezen epefesték-megtakarító, hatékony mechanizmusát enterohepatikus körnek hívjuk.
Bár a máj elég nagy tartalékkapacitással bír, bármely olyan folyamat sárgaságot idézhet elő, amely ezen körbe úgy avatkozik bele, hogy annak hatékonyságát rontja. Akkor szembe-ötlő a sárgaság, ha a bilirubin vérszintje eléri vagy meghaladja az 50 mol/l koncentrációt. A bilirubinszint emelkedés kezdetén először a szem sárgás elszíneződése a feltűnő, majd ha tovább emelkedik, akkor az egész bőr sárgássá, esetleg mély sárgává válik. A sárgasághoz vezető okokat három fő csoportba lehet sorolni.
A bilirubin képződés sebességét meghatározó - tehát a májbeli átalakítás előtti (prae-hepatikus) - okok. Ilyen pl.: a fokozott vörösvértest-szétesés, mely során nagyobb meny-nyiségű bilirubin képződik, és a máj nem képes lépést tartani a feldolgozásával. Jellemző ilyen esetben a sárgaság és vérszegénység mellett a széklet sötétebb volta. Ez azért van, mert a máj igyekszik a megnövekedett bilirubint eltávolítani a vérből, nagyobb kapacitással dolgozik, így több epefesték képződik, következményesen a székletben is több festékanyag lesz. A vizelet urobilinogén szintje is megemelkedik.
A következő csoportot a májsejtek károsodását előidéző folyamatok jelentik (hepatikus okok). Ide sorolható például a hosszú ideig tartó, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás által előidézet májkárosodás, a különböző kórokozók által létrejött májgyulladás, vegyszerek, gyógyszerek által létrejött májsejtpusztulás. Ennél a formánál a bilirubin feldolgozás minden fázisban zavart szenved, és a következőket lehet észlelni: sárgaság, az adott májbetegség egyéb tünetei, világosabb széklet, mivel az epefesték képzés és kiválasztás zavara miatt a bélbe kevesebb festékanyag kerül, sötét vizelet, mert a bilirubin azon frakciója is megemelke-dik, amely vízoldékony, és nem kötődik vérfehérjékhez, ezáltal a vizeletbe be tud kerülni.
A harmadik csoportba az epeelfolyás zavarát előidéző betegségek állnak (posthepatikus okok). Ide sorolható a májon belüli (intrahepatikus) és májon kívüli (extrahepatikus) epeutak szűkületével, elzáródásával, összenyomatásával járó kórképek. Ilyenek pl.: az epekövesség bizonyos formái, hasnyálmirigyfej-daganat, mivel képes összenyomni a közös epeutat. Ezen típusú sárgaságban a széklet világos(abb), attól függően, hogy mennyi epefesték képes a bélbe jutni. Ha teljes epeút-elzáródás áll fent, akkor az epesavak is a keringésbe juthatnak, és viszketést idézhetnek elő, a bőrben való lerakódásukkal. Emellett a vizelet sötét színű, és természetesen sárga az illető beteg.
Léteznek olyan sárgasággal járó eltérések, melyek teljesen ártalmatlanok, ilyen a Gilbert-kór. Ez olyan anomália, amely fiatal felnőttkorban jelentkezik enyhe sárgasággal, és az is csak stresszhelyzetekben (éhezés, lázas betegség) fokozódik. A fogamzásgátlók mellékhatásaként is jelentkezhet sárgaság, sőt a terhesség harmadik trimeszterében is.
Végeredményben elmondhatjuk, hogy a sárgaság egy olyan tünet, mely több szerv meg-betegedése során is létrejöhet, lehet ártalmatlan jelenség, de lehet nagyon súlyos betegség első tünete is.

Fábián Gábor
VI. éves szigorló